Memento

- test, lélek és elme

Az ember el-el gondolkodik azon, karban kéne tartania a testét, kell egy kis ápolás a léleknek is, sok sok szeretet vagy amit éppen az a lélek elbír (esetleg sok sok cirógatás meg ölelgetés, jó szavak olyan emberektől akik egyébként kutyába se vesznek...), és az elmét sem árt pallérozni úgymond (lehet ezt tanulással, sok olvasással, mindenféle dolog kipróbálásával, és mindennel amit éppen csak szeretnénk :) ).
Eltűnődtem, hogy oké: én jelenleg csak úgy szívom magamba a tudást mindenfelől, de nagyon sok olyan dolog van amit az ember nem tud és érdekesek, vagy éppen ott lapul az egyik kamrában valahol az agyban csak mivel nem használjuk ott is marad!
A testemmel "Cindy Crawford minifoglalkozások" során foglalkozom, ami az utóbbi időben elmaradt, pedig már súlyzóm is van :P. De nem elég ha csak "gyúrunk", kellenek a kicsinyes női külső piperészkedések is. Akkor jön erre rá az ember mikor marhára se ideje se kedve már magával foglalkozni és mikor nyakába szakad az egyedül tölthető idő, magára néz és azt mondja: "bassza meg de elhanyagoltam magam XDXD". Velem ez megtörtént pár napja... hát röhögtem utána rendesen :D.
A lélek most igazán strapa alatt van.... vagyis már jó ideje.. édesanyám a lelki világom eltörője úgymond... már talán nincs is lelkem vagy ha van is már megvette az ördög. Szóval kellenek az olyan apró figyelmességek mint a valentin napi meglei rózsa, a nem várt vacsora a vonatra és az a sok ölelés meg puszi ami nélkül már régen feladtam volna magam és elborult volna az elmém....
Ha eladom az "ördögnek" és minden kívánságát teljesítem boldogtalan leszek, ha a felét megtartom magamnak hullámvölgyekkel tarkított életet kap a lélek, ha megtartom magamnak akkor az ördög az idegeimet akarja majd magáénak XD Ebből jöjjön ki jól az ember.....

- a gyerek közötti világ (amit csak itt láthat az ember)

Mióta Területin vagyok sok mindennel találkoztam az osztály életében. Láttam ahogy megélték a farsangot.. részese vagyok a Szemlőcs-hegyi csata következményeinek, a hógolyózás áldozatainak, a kicsik nagyokkal való kötekedésének, a lányok leribancozásának a 8-kos fiúk által... és még sorolhatnám bőven.... Kis gézengúzok :D de azért megmutatták hogy a lelkünk és szívük a helyén. Találtak egy madárkát egyik nap, sebesülten, szünetekben elláták vízzel, étellel, szereztek neki dobozkát, gondosan figyeltek rá örültek hogy segítenek neki, sugárzott az arcukról az öröm, de a madárka meghalt délutánra mire az egyik kisfiú hazavitte volna.Volt szomorúság bőven! De láttam bennünk a kisangyalt :)


- minden ami területi gyakorlat

Ez volt a negyedik hetem. Sok jó visszajelzést kapok, mit jót.... kiválót. Az alsós igazgató helyettes úgy nyilatkozott, miután 2 órát látott tőlem hogy én olyan vagyok mintha legalább évek óta csinálnám, mintha erre a pályára születtem volna.... és ma is megerősítettek hogy bármilyen is a pálya... oda születni kell :)
Majdnem minden órát én tartok a negyedikeseimnek. más osztályokból is kérdezik a gyerekek mikor megyek már oda is mert kíváncsiak rám! :) Mi ez ha nem pozitív visszajelzés? :D
Sokat készülök az órákra, néha nem éri meg, de ez van.
Ami viszont nagyon érdekes, hogy szigorú vagyok, sokat "vajúdok" néha velük, de mégsem stresszelek ez miatt. Csinálom ahogy csinálok, úgy amilyen vagyok, és nem azon vagyok hogy minnél többet kihozzak magamból és az sem fusztrál, hogy olyan tanárok nézik az órám akik annó tanítottak. Nincs bennem izgalom és úgy érzem már megcsináltam volna szívesen a zárótanításom, mert ezután a két hónap után nagyon nehéz lesz átállni, vagyis visszaállni a másik csoport habitusára, egy másik közegbe újra vissza be....


- integráció / reintegráció (part II)

mióta többet vagyok itthon nem mondhatom el magamról hoy jól érzem magam, sőt... újra és újra rájövök, hogy sokkal jobb volt mikor keveset voltam itthon és alig tudtam valamit arról mi zajlik itthon, vagyis ebben a hitben éltem... most se tudom mi zajlik itthon mivel a viszony nem báltozott semmit a családdal, max hugival szorosabb és kész. Most csak a veszekedés van anyámmal, folyamatosan cseszegetve vagyok, most éli ki azokat a dolgokat amit mások kamaszkorú gyerekeiknél hamar letudnak, csak ez nála egy életen át eltarthat.. Sok a felület amin "támadhat" de elsődleges mindig a pénz, és már kezdem unni ezt a dolgot... jó úton halad hogy elüldözzön itthonról, szégyen a futás, de hasznos, mondja a közmondás is... számomra csak jó lenne, nem anyagilag, mert lehet mehetnék a híd alá, de érzelmileg és idegileg valószínűleg helyre tudnék jönni, emberi kapcsolatokat tudnék kialakítani, és úgy élnék ahogy az egy 22 éves fiatalhoz illik, és nem azon menne a vita hogy hova meg minek megyek, mert mért nem jövök azonnal haza.... eskü nem normális dolog....
Már egy előző blogban írtam arról hogy újra be kell illeszkednem ugye családba, "munkahelyre", Dabasra.... és igen, furcsa a mindennap 1-kor már itthonlét (kivéve mikor pestjáratot tartok), furcsa hogy olyan emberekkel beszélgetek akikkel már 3-4 éve nem sok dolog miatt...
Nem nehéz csak a család része....


- érzések és társai...

Sokszor érzem magam úgy hogy nem akarok itthon lakni tovább, szabadságot, önállóságot szeretnék. Most az jön hogy foggalmam sincs mivel jár az, de igen van rólalegalább egy halvány fogalmam és ezért nem vágok bele nulla forinttal... Saját talpon sezretnék állni, kicsit csak magammal csak az én saját életemmel törődni és nem azzal hogy másnak én mivel könnyítem meg az életét...
Néha magányosnak is érzem magam, főleg hét közben.... ilyenkor hajlamos vagyok rémeket látni, meg elkesredni, úgyérezni nem vagyok elég, főleg hogy ilyen problémás családom van.... lehet tényleg jobb egy néma lány árvaházból.....