Ismét nem tudok aludni...

Nem régiben azt mondta egy ismerősöm, hogy törékeny a lelke... lehet nekem is ez a legfőbb bajom.... az ami miatt nem tudok olyan őszinte mosollyal és közvetlenséggel létezni, mint akár évekkel ezelőtt.... annyira nehéz a szívem pedig ha úgy nézzük semmi okom rá...mert nincsen olyan aki miatt igazán fájni kéne, hiszen nem történt semmi, de mégis.... amikor kapsz pár jó szót még azon is elgondolkodsz hogy 120 km nem a világ, és hogy igenis az embernek arra van ideje amire akarja, meg amire csinál!!

Ez az a mondat ami miatt nem értek egy másik embert és az is olyan rossz szájízzel tölt el, hogy nem kaptam választ egy kérdésemre sem... fáj és bánt....

Az meg egyenesen dühít amikor hülyék találnak meg jópofának tűnő szövegekkel!!!! Ettől kiszaladok a világból... lehet tök bunkónak kéne lennem és leszarni az embereket, legalább nem húznám fel magam ilyenkor....


Szokták mondani hogy a magányos ember kapaszkodik más emberekbe magába a szerelem vagy legalább a szeretet érzésébe.... De nem ez az igazság! Aki magányos az egyedül azt keresi akit eddig nem talált meg... azt akit ha szeret viszont szereti a másik.... mért teszi ezt minden körülmény olyan nehézzé... ?

Hosszú idő után ismét életjel...

Nagyon nagyon régen írtam utoljára.... és akkor sem tértem ki semmire... okot rengeteget hozhatnék fel, de akkor a felsorolás helyett átfutom magamban mi is történt velem....

Az életem egy pár éven keresztül futó része teljesen elveszett.... szinte balladai homály fedi.. rossz érzés, de félreértés ne essék, nem a hiánya, hanem a mindennapokból felszívódása, gyorsan ment bár nagyon lassan jött...
Hogy ne beszéljek rébuszokban az állandó párkapcsolatról volt szó fentebb :D

Tehát valahol -a nyár elején- az április végétől terjedő időszak esett ki innen méghozzá rettentően!
Akkor vett más irányt az életem és az ürességet megtöltötte a szervezkedés, tervezgetés, a sok pótlásnak hívott esemény, ami hát mondjuk meg a frankót qrva jó volt :D
Elég sok minden belefér ezen események sorába, pl.: csatikajak minden mennyiségben, gyerekek eveztetése, nyári evezős táborok, Révfülöp, Kowalsky meg Scooter koncert, egy kis Balaton, incselkedés különféle gondolatokkal amik megmérgezték lelkem és kiölték belőlem a bizalmat és az optimizmust... és itt fordult valahol rosszra a lelki világ...


Nem is igazán tudom melyiket érné meg jobban részletezni, bár ha mindennap írnék sokkal könnyebb lenne... vagy legalább nagy események után mert hát igazándiból érzések tömkelege kavarog, és egyszerűen nem tudom mi segíthetne rajtam....

Na de akkor írok jót... :D az evezés az ami felszabadít, amikor se telefon nézegetés, se internet, csak a természet én és a kajak, vagy kenu létezünk, amikor végre megnézed a dolgokat nem csak átrohansz felette.... mikor már a galambok búgásából meg tudod állapítani hogy lesz-e aznap eső :D (durva dolgok ezek :D) Tehát ez az ami a TERÁPIA csupa nagy betűvel :D


Újonnan kötött ismeretségek és barátságok is születtek azért táborokban és persze táborokra való készülődés közben, na meg jártamban keltem, és facebookozásom közepette :D Mikor hogyan sikerült! :)

És ez mind jó, a sok élmény és a többi velejáró, a sok nevetés, Csajokkal összeülős esték a Futrinka utcában amik valahogy mindig jó hangulatúra sikerültek.. köszönjük neked papa pálinka :D

De azért ott az üresség, folyton és mindig... és erre mindig azt mondják hogy mert éppen nincsen senkim... ez már régóta megvan az üresség érzés.. már Basi mellett is megvolt különben nem álmodtam volna mással.... mert hát Mr. PC az aki ténylegesen összetörte a szívem és hagyta hogy szenvedjek a darabok összerakásával... mért ilyen nehéz ez az egész? Mért nem lehet egyszerűen?? HM? Választ is kaphatnék már majd egyszer... de hát ki lesz az a marha aki erre válaszol???
Szóval nehéz, nagyon, és napról napra nehezebb... mert nincs meg az a special person akiről gondoskodhatok, aki igazán megérdemli az érdeklődést meg a törődést, aki miatt szép az egész nap, ha mellette ébredek... nyálas? giccses??? nem hiszem csak ma már a tőlem fiatalabbakból kivesztek ezek az érzések.. sokszor nem kéne más csak egy jó szó, egy simogatás, egy csók, egy ölelés... bármi amiből tudom hogy én fontos vagyok annak aki nekem fontos...

Annyi minden kavarog és olyan nehéz mindent megfogalmazni... Lehet pont ezért nem írtam, mert nem megy már...

A munka is csak idegesít... kedves főnököm felvett még egy szakost... akinek egyetemi a diplomája elvette a szakos óráimat... rajzot, tanszobát, egyéni feljesztést és tömegsportot kaptam helyette.... ez után a hír után a 20-ai egyedül itthon töltött hétvége eléggé el lett baszarintva.... ismét rá is gyújtottam, bár már ez előtt .... mert igen, padlón vagyok, és most olyan az egész mintha minden egyes nappal beledöngölne valami a földbe, elég egy érzés, egy rosszul sikerült ötlet, az hogy nem tudok ezer felé szakadni meg hogy nem tudok úgy teljesíteni ahogy én akarok... mintha betontömbbel a lábamon merülnék lefelé a folyóba... nice hasonlat tudom...

Így eme sorokkal zárom is talán ezt a dolgot, eme írói vénával nem megáldott szösszenetet!!!!

U.I.: MEGVAN A GITÁR..... szóval a húrok közé csapok :P