Mivel az utóbbi időben csak valami bedobott aprósággal és "éppen erre bukkantam rá" dologgal gazdagítottam a blogom, most itt van az ideje írni kicsit magamról is.
Mióta nem írtam nem is tudom, mik történtek, olyan szépen lassan összefolynak a napok, hetek, hónapok, és alig kapok észbe megint év vége van....
Tehát ami biztos a szürke hétköznapok beköszöntöttek az életembe, ezt akartam mindennél jobban elkerülni, de úgy tűnik én sem menekülhetek előle....
Már egy ideje olyan dolgok jönnek ki belőlem mint - nincs kedvem dolgozni menni - nincs kedvem reggel felkelni - napokat tudnék átaludni egyhuzamban - hát kb ezek és ezek variációi, permutációi, kombinációi.... Szóval a helyzet szar, mondjuk ki bátran, bár már kolléganővel sikeresen megoldottuk a rejtélyt (legalábbis nagyon remélem hogy ennyi a nagy titok nyitja) --> a tanításban az a szép, hogy kimondott végtermék nincs!! Van a mindennapos szélmalomharc azért, hogy tudást verj 120 buksiba, kicsibe és nagyba, egy olyan tárgyban ahol vagy van motiváció és érdekli vagy nincs és leszarja az egészet.... a legtöbbjükre az utóbbi a jellemző és ez az a réteg akik rombolják a lehetőséget is a tanulásra.... ezek a harcok egy idő után befásulttá tesznek, tehát valamit kell találni az életedben hogy ne golyózz be teljesen, ez lehet akár csak egy kollégával kutyafuttában kávézás a büfében ahol jókat nevettek, vagy egy jó hangulatú tanáriban eltöltött szünet - kivéve mikor azt hallgatod mennyire szar ez az ország, és szemét kormány, vagy azt, hogy valaki sportot űz a beszólogatásból vagy esetleg az okoskodást, és a leszúrásokat ki ki miatt nem kap "pirospontot" a naplójára mert ő éppen nem írta be az adott tartott órát.... ezeket már csak egy nagyon jól időzített munkaértekezlet teheti még jobbá mikor leszúrnak hogy nem írtál be egy olyan naplót, amit egész héten kerestél de nem találtál.... na varrjunk rá gombot, meg ezt kapjuk ki....
Szóval azért érdekességek és kellemetlen pillanatok azért vannak, most az egyetlen jó dolog számomra a kolléganőm akivel nagyon jó kapcsolatba kerültünk és megértjük egymást, meg ráérzünk egymás bajára, hangulatára :) (végre egy pozitívum igaz? :D)
Na jó, bevallom, vannak jó napok is, mikor a gyerekek tesznek olyan dolgokat amiktől jobb a napod, egy egy gesztus, ami jól esik, ami azt bizonyítja hogy azért van olyan közöttük aki embernek néz és nem pedig egy gépnek akinek az a dolga hogy "tevehajcsár legyen a sivatag közepén nagyon lusta tevékkel"!
Hát úgy érzem a munka világáról talán ennyit....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése