Nem régiben azt mondta egy ismerősöm, hogy törékeny a lelke... lehet nekem is ez a legfőbb bajom.... az ami miatt nem tudok olyan őszinte mosollyal és közvetlenséggel létezni, mint akár évekkel ezelőtt.... annyira nehéz a szívem pedig ha úgy nézzük semmi okom rá...mert nincsen olyan aki miatt igazán fájni kéne, hiszen nem történt semmi, de mégis.... amikor kapsz pár jó szót még azon is elgondolkodsz hogy 120 km nem a világ, és hogy igenis az embernek arra van ideje amire akarja, meg amire csinál!!
Ez az a mondat ami miatt nem értek egy másik embert és az is olyan rossz szájízzel tölt el, hogy nem kaptam választ egy kérdésemre sem... fáj és bánt....
Az meg egyenesen dühít amikor hülyék találnak meg jópofának tűnő szövegekkel!!!! Ettől kiszaladok a világból... lehet tök bunkónak kéne lennem és leszarni az embereket, legalább nem húznám fel magam ilyenkor....
Szokták mondani hogy a magányos ember kapaszkodik más emberekbe magába a szerelem vagy legalább a szeretet érzésébe.... De nem ez az igazság! Aki magányos az egyedül azt keresi akit eddig nem talált meg... azt akit ha szeret viszont szereti a másik.... mért teszi ezt minden körülmény olyan nehézzé... ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése