Egy iwiwen terjengő poénos kis firkálmány késztetett eme blog megírására XD
Apukámtól:
Ő sok olyan dolgot tanított (még ha nem is veszi annak), amit szeretek. Sokszor csak hozzájárult hogy lehetőségem legyen megtanulni dolgokat. Sokat voltam vele gyerekként a pinyóban mikor dolgozott így nem okoz nagy gondot különbséget tenni a csípőfogó és a kombinát fogó között, bátran kutatok különböző franciakulcsok után a szerszámos ládában, és persze a türelmet tőle örököltem ez már biztos. Megtanított arra, hogy ki kell próbálni mindent amit csak lehet. Meg tanultam ping-pongozni, jégkorcsolyázni, a görkorizáshoz a korikban járult hozzá, nagyon régen pecázásra is kísérletet tettünk, de rájöttünk nem nekünk való :D
Megtanultam azt is hogy a főzéshez sem kell diploma, csak szeretni kell és engedni hogy más is kibontakozzon a terepen, és persze arra is megtanított hogy minél több emberrel ismertessük meg azokat a dolgokat amiket tudunk, mert ez a világ rendje :)
Anyámtól:
Hát itt már kevésbé hosszú a lista... sőt, mondhatni "megtanultam" takarítani, mondjuk azért az én tisztaság mániám veri az övét már, de nem tudunk együtt dolgozni semmilyen terepen. Megtanultam hogy az ilyen típusú emberek akkor is uralkodni akarnak rajtad ha csak egy villanykörte cseréről van szó; hogy mindig bizonyítsak ezen típusú embereknek hogy nincs igazuk; és azt is hogy jobb lett volna nem tűrni el minden megjegyzését megmozdulását.
Főzni szakácskönyvből tanultam, amit tőle azt inkább csak ellestem. Aki igazán tanul majd tőle az a húgom, mert őt megtűri maga mellett..
Na jó talán biciklizni ő tanított meg, meg járni, beszélni együtt ez tuti infóból van. Ezek fontos dolgok....
Másoktól tanulásról:
Az ember hajlamos az iskolapadon kívül nem észrevenni és nem értékelni amit tanul másoktól, amit hall, amit tapasztal, amiket kipróbál... pedig minden élménnyel és kezdeményezéssel tanulunk valamit... így hát hajrá emberek, ki mit tanult eddig életében? :)
1 megjegyzés:
Én nagyon buszke vagyok rá hogy olyan családból származom, ahol a tisztesség és a szeretet elfogadott és hamar tanított dolgoknak számítanak és számítottak.
Apai ágon nem sok jót hozhatok fel, legtöbb csak keserűség és csalódás. Ami jót köszönhetek apámnak az az hogy sokat utazhattam vele és bejártam a világot, nem sok olyan hely van ahol nem jártam. De mint azt páran tudják és sokan nem, emellé annyi bánat, megalázás és kevés szeretet járt, hogy nem ok nélkül nem beszélek vele évek óta. És nem is fogok.
Anyai ág az egyetlen amiről érdemben beszélhetünk. Anyám és az anyai család, őket feltétel nélkül nagyon szeretem.
Minden szeretet onnan kaptam és kapok. Keresztanyumék, nagynénémék és unokatestvéreim mind fantasztikus emberek. Már korán megtanitottak néhány, már elavultnak tűnő dologra, mint becsület, tisztesség, és a nők felé tanusitott alázat. Jobb szót nem tudok rá, de én magam is rádöbbentem útközben hogy igenis tisztelni kell őket, mert az élet során ők vállalják a legtöbbet és ők kérnek cserébe a legkevesebbet. A fiúk, nos ők csak ott téblábolnak valahol:)
Anyámnál amugy nem ismerek keményebben dolgozó, okosabb, furfangosabb embert. Félelmetes.
Ja és remekül vitázik, nehéz vele lépést tartani:D
Az is kétségtelen hogy a szülők lefektetnek egy alapot(ideális esetben), intelligenciával és sok szeretettel, támogatással és utána kiengedik a gyermeket interactionolni másokkal, élettel. Az ott történő találkozások meg csak tovább építik elképzeléseinket, elveinket.
Úgy érzem én jó uton haladok és ezért olyan mértékű hálával tartozom oda ahonnan jöttem hogy azt megfizetni egy élet is kevés.
És nektek is hálával tartozom.
xoxo
Megjegyzés küldése