Próbálok beszélgetni veled, de te fáradt vagy, aludjunk, majd holnap
beszélgetünk! Holnap viszont újabb feladatok vannak, újabb munkanap,
vacsorák, alszunk és másnap beszélgetünk. Ebből áll az életem: várom azt
a napot, amikor újra mellettem leszel, egészen addig, amíg bele nem
fáradok, és többé nem kérek semmit, teremtek magamnak egy világot, ahova
elbújhatok, amikor szükségem van rá: nem túlságosan távol, nehogy úgy
tűnjön, mintha független életem volna, de nem is túlságosan közel,
nehogy úgy tűnjön, mintha be akarnék törni a te univerzumodba. (Paulo Coelho)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése