Ma egy kisebb összejövetel volt, megbeszélés címén Kecsón, így a csajszikáimmal leültünk beszélgetni kicsit!
Mindenki elmondta miujság mióta nem találkoztunk, kinek hogy megy az élete stb... van aki dolgozik nagyon sokat, van aki még gyakorlaton van, olyan is akad aki már előre tanulgat, vagyunk páran akik lógatják a pici lábaikat :D ( és vagy élvezik vagy nem XD)
Egy story volt ami megfogott sok szempontból.... :) Barátnőnk azt mondta hogy ő most nem fog végezni, mindenkinek fent akadt a szeme, hiszen meg van minden teljesíteni valója, igan ám, de nem csinálta meg a szakdogát és tudatosan erre mindenki nagyon nagy szemeket meresztett és jött a kérdés.. WHY? hát itt a történet, sok minden történt vele, teljesen más irányt vett az élete... sokkal jobbat mint eddig valaha is így azzal foglalkozott, most van egy barátja, őrülten szerelmesek, és valószínű ki is utazik majd vele külföldre a nyár végén, és ott keresnek majd neki munkát!
Ami engem "megrázott" az a vehemencia volt amiel mesélt, az öröm amit hirtelen én is átéreztem hiszem visszaemlékeztem a kezdetekre én is hogy nekünk milyen volt.... és azt kell mondjam - igen, arra kell emlékezni mikor az ember maga alatt van, a sok jó dologra, a közös élményekre, és a sok együtt töltött időre, az első dolgokra (csók, együtt alvás stb.....) és sorolhatnám még, hiszen egyedi dolog hogy kinek mi az ami szép és lényeges!
Szóval én kicsit döbbenten hallgatta, de azt hiszem ez kellett, ahhoz hogy végre ne úgy nézzek a dolgaimra mint az utóbbi pár napban....
Sőt mivel ugye bezsélgettünk a lányokkal, kiderült hogy igen.. az ember lánya ha sok az ideje sokat agyal és azért az elme sok mindenre képes .. hamar visz téves útra, tehát a mai nap tanulsága:
Gondolj csak a szép dolgokra, és sose hallgass a "háborodott" elmédre mert akkor lesz csak neked igazán szar! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése